Nádler István: Rezonancia 2025.07.05.-11:00

Nádler István művészetében törékeny egyensúlyhelyzeteket keres. Az ellentétek feloldódása és összekapcsolódása művein egyszerre személyes és univerzális tapasztalat. A különböző szférák, helyzetek és szubjektumok közötti kapcsolatteremtés a kezdetektől fogva fontos aspektusa életművének. Az anyagi és az anyagon túli, a transzcendens és az immanens, a látható és a láthatatlan regiszterek összekapcsolódása foglalkoztatja. Az egymásban feloldódó, egymást kiegyensúlyozó ellentétek fontos metaforája a gesztus és a geometria váltakozása és összefonódása Nádler kompozícióin. Legújabb művein pedig a rezonancia vált az összekapcsolódás és a kapcsolatteremtés fontos metaforájává. Az egymással párhuzamosan futó, egymásra rezonáló gesztusok, síkok és terek mintha a különböző szférák közötti dialógus lehetőségét sejtetnék.

A Vaszary Galéria kiállítása a Rezonancia – Nádler által címmé emelt – fogalmából kiindulva mutatja be az életmű néhány szegmensét. Annak a festői és szellemi útnak néhány állomására koncentrál, amely a művész legújabb alkotásaihoz vezetett. Nádler életművében a rezonancia művészek és művészeti alkotások párbeszédére is vonatkoztatható – művészete irodalmi, zenei és művészeti referenciákkal telített, a legtöbbször nem konkrét idézetekkel, hanem formai konstellációk és érzetek finom rezonanciáival.

Nádler művészetének központi tapasztalata az úton lét: az utazás egyszerre vonatkoztatható a különböző fizikai terek, helyek és kontextusok szellemére, és arra a szellemi útra is, amelynek egyes stádiumai az életműben végigkövethetők. Nádler világában sajátosan fonódik össze egymással Kazimir Malevics a „tiszta érzetre” koncentráló szuprematizmusa, az informel spontán, érzéki festőisége, a Zohár misztikuma, Tandori költészete és Ligeti zenéje. Érzetek és intuitív allúziók játéktereként, rezonanciák sűrű szöveteként, amely a Vaszary Galéria tereiben közvetlenül is megtapasztalhatóvá válik. A kiállítást a művész Tolnai Ottó emlékének ajánlja.